• #spirit

    Ahogy elsuhan az utcán a kurvaélet…

    Az élet hozta paradox, hogy amikor leginkább elhagynám az online teret, akkor nekem sincs más módom bárkit elérni, csakis így, csakis on. Ülök hát és néha kicsit mellém ül az élet is. Kint a vírus, bent túláradó emberi hülyeség hömpölyög. A karantén fogalmamsincshányadik napján végre megborotválkoztam, a következő nagy feladatom túllépni azon a túláradó baromságcunamin, amit ez a dobozba szorított érzés hozott ki eddig csendesen őrjöngő, önjelölt anarchizmusba hajló spiritisztákból és videohősökből. Vagy ezek régen is ilyen hülyék voltak, csak most még inkább megtáltosodtak? Észrevettétek, hogy mióta karanténban vagyunk, azóta máshogy tagozódnak a napok. Sőt, tulajdonképpen minden más. Más a levegő, más az emberbarát magatartás. Aki eddig unmaszkos volt, az…

    Ahogy elsuhan az utcán a kurvaélet… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • #spirit

    Édes élet, keserű pirula

    Egy hét telt el. Azóta volt tavasz, kora nyár, most megint tél van. Mindezt persze többnyire az ablakból látom vagy egyszer-egyszer a bőrömön tapasztalom naponta maximum addig, amíg a kutyák elvégzik, amit kell. Egy hét kellett ahhoz, hogy nagyjából kialakuljon egy napi rutin és egy hosszabb – néhány hónapos – elképzelés a fejemben, amit hívhatunk túlélési tervnek, de mivel #farkasvagyok, ezért annál azért sokkal több ez. Nevezzük egyfajta komplex újjáépítkezésnek, amit ha szeretnétek együtt végezhetünk. Sajnos tegnap újra belefutottam egy csodálkozó emberbe, miszerint hogyan lehetséges, hogy másoknak nyújtok segítséget és közben még sincs minden rendben körülöttem sem. Nos, elárulhatom, csak attól még, hogy kiváló mentoraim voltak és ezt az utat…

    Édes élet, keserű pirula bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • #spirit

    A mocskos, gyönyörű életem

    Talán ez az ötödik napom. Gyönyörűen süt a nap, beragyogva az apró garzon minden zugát. Tőlem balra a két kutyám alszik, jobb kezemnél egy pálinkás üveg pihen. Persze, kizárólag a túlélés érdekében. Mert fertőtlenít. Meg mert sosem volt itthon xanax. Megvisel ez az egész. Eredetileg nem is ezzel a blogbejegyzéssel akartam kezdeni, de jött a járvány és mindannyian belecsöppentünk ebbe az apokaliptikus hangulatba. Ha üres az utca az rettentő nyomasztó, ha vannak kint emberek, az baromi veszélyes lehet. Sehogy sem jó. A szekrények és a hűtő kajától roskadozik, amit igyekszem nem néhány nap alatt felélni. Nem azért van sok mert félek, hogy nem lesz, de minél kevesebbszer kell vegyülni, annál…

    A mocskos, gyönyörű életem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva