#spirit

Oda-vissza-múltba-jövőbe

Ha régen az emberek megbetegedtek, esetleg bármilyen gyógyításra volt szükségük, felkerestek egy segítőt vagy gyógyítót. Gyors megoldásban reménykedtek; elfogadtak bármilyen tablettát, diétát vagy varázsitalt, amely könnyít a bajukon. Egészen máig jól működött ez a rendszer.

Elhittük, hogy a szükséges segítséget kapjuk. Mi több, a régi idők hittel gyógyítóitól azt is elvárták, hogy akár egy érintéssel máris gyógyulást érjenek el.

A primum non nocere latin kifejezés – ‘elsősorban nem ártani’ – Hippokratésznek, a gyógyítás atyjának nevéhez fűződik. Most, hogy teljes képességünk korában élünk, ideje továbbvinnünk ezt a megállapítást – megtalálni a módját, hogy miként segítsük klienseink gyógyulását anélkül, hogy elvennénk tőlük az erőt.

Segítőként fontos, hogy az ember a saját igazát mondja. Ezzel együtt pedig tudnunk kell, hogy az igazság mindig folyamat. így engedd át magad a kimondott szavak fejlődésének, és oly módon beszélj az igazukról, hogy mások kiállhassanak saját igazuk mellet t, ne érezzék fenyegetve magukat. Becsülj meg mindennemű igazságot, még ha másnak is tűnik, mint a sajátunk. Ne feledd: a vetélkedés csupán annak a polaritásnak az illúziója, amelyben élünk.

A segítő által választható legbiztosabb szavak: „nem tudom”. így tanítás közben is teret hagyunk, hogy mások teljes képességei kibontakozzanak. Senki sem tudhatja mindenre a választ, de együtt mindannyian sikerrel rálelhetünk.

Igaz erőnk sebezhetőségünkben rejlik. Emberségünk tesz minket különbözővé. Tanuljuk meg, hogy ez a ragyogás átjárja minden egyes cselekedetünket, és hogy a hibákban nyíltan osztozzunk másokkal. Ily módon érzékelt gyengeségeink hamar a legnagyobb erőinkké válhatnak.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy mindenkit ugyanaz az alapmotiváció hajt. Valójában mind olyanok vagyunk, akár a kisgyermekek: sötét szobában tapogatózunk, keressük az ajtót, amely visszavezet a világosságba. Legkönnyebben úgy találjuk meg az utat, hogy nem bántjuk egymást, amikor megfogjuk egymás kezét…